Az építőelemekben vagy az anyagokban lévő nedvesség (vízgőz) átjut a környező levegőbe. Ennek hála a levegő páratartalma is nő, amely következtében penész, rothadás, korrózió, a rétegek hámlása és egyéb nemkívánatos károsodások léphetnek fel. A Remko párátlanítók hatékony módszert kínálnak a páratartalom megfékezésére.
1. A nedvességproblémák okai:
- A nedvesség és a pára még a betonfalakon is áthalad, sőt, még a jól szigetelt ablakok és ajtók sem segítenek.
- A beton, a habarcs, a vakolat és hasonlók előállításához használt víz a körülményektől függően egy vagy két hónapon belül párolog el.
- A beázások után is, például árvizekkor, hasonlóképpen nehezen párolog el a falakban felgyülemlett nedvesség.
- A nedvesség forrása a tárolt anyagban is lehet.
2. A levegő páratartalmának hatása a korrózió sebességére (1. ábra):
- Nyilvánvaló, hogy az 50 % alatti relatív páratartalom alatt a korrózió sebessége minimális, sőt, 40 % páratartalom alatt a korrózió elhanyagolható.
- 60 % relatív páratartalom felett a korrózió jelentősen növekszik. Ez a határ, amely a levegő magas páratartalma miatt káros a fémre nézve, más anyagokra, például a porokra, a csomagolásokra, a fa- vagy az elektronikus eszközökre is negatív hatással van.
3. A párátlanítás előnye a fűtéssel és a szellőztetéssel szemben:
- Az energiaköltségek kizárólag az adott térre korlátozódnak. A párátlanítási folyamat során felszabadult hő visszatér a helyiségbe.
- Megfelelő használat során körülbelül 25 százaléknyi energiát használ, amely esetében megfelelően kell használni a fűtést vagy a szellőztetést.
4. A levegő relatív páratartalma:
A környezetünkben lévő levegő gáz és vízgőz keveréke. A vízgőzben lévő vízmennyiség a száraz levegő gramm/kilogramm értékében van megadva (abszolút víztartalom). 1 m³ levegő súlya körülbelül 1,2 kg 20 °C mellett.
A hőmérséklet függvényében minden kiló levegő meghatározott mennyiségű vízgőzt képes felfogni. Amennyiben eléri a maximális értéket, akkor telített levegőről beszélünk, tehát annak relatív páratartalma 100 %. A levegő relatív páratartalma a levegőben egy bizonyos időben lévő vízgőz mennyisége és az azonos hőmérsékleten lévő vízgőz maximális lehetséges mennyisége közötti arány. A levegő vízfelvevési képessége a növekvő hőmérséklettel együtt nő. Ez azt jelenti, hogy a levegőben lévő lehetséges maximális víztartalom (= abszolút) a növekvő hőmérséklettel együtt nő:
Ha a levegőt felmelegszik, akkor nagyobb mennyiségű maximális vízgőz felfogására képes. A levegőben lévő vízgőz mennyisége változatlan marad, és a levegő relatív páratartalma csökken. Ellenkező esetben, a levegő lehűtése során kevesebb maximális mennyiségű vízgőzt képes felfogni. A levegőben lévő vízgőz mennyisége változatlan marad, és a levegő relatív páratartalma növekszik. A levegő következő hűtése során szintén kevesebb mennyiségű vízgőzt képes felfogni, amíg a levegőben lévő vízgőz mennyisége nem változik. Ilyenkor úgynevezett "harmatpontról" beszélünk. Amennyiben a levegő hőmérséklete a harmatpont alá csökken, a vízgőz mennyisége meghaladja a vízgőz maximális lehetséges mennyiségét. Ennek következtében vízgőz szabadul fel. Ez a vízben kondenzálódik. A levegő megszabadul a nedvességtől. A páralecsapódás példái a harmatos téli ablakok vagy a harmatos üveg, amelyben hideg ital lapul.
5. Páramentesítési folyamat (2. ábra):
- A falak felületén a nedvesség elpárolog = vízgőz formájában a levegőbe kerül.
- A vízgőzökkel kevert levegő átjut a párátlanítón. A páramentesített és enyhén meleg levegő elhagyja az eszközt annak érdekében, hogy további, vízgőzzel megtelt levegőt szállítson a párátlanítóba.
- Az anyagokban lévő páratartalom fokozatosan csökken. Ennek hála az anyag kiszárad.
